STATEMENT
For long, I considered making art a productional activity; the process of formulating objects that may serve as junctions in a web of relations. But production always left me with a lot of questions, regarding the point of creating objects into a world full of objects. Even if created with great conviction and liberty.
Today I do not see my position as a remote creator; what I do is, after all, not detachable from the outside world. Therefore my task is not to create things that can later be present in society, I need to take part in it myself.
For me, art has always been about practicing freedom and playfulness. To react, and intervene, by not following the confinements dictated by traditional notions of being an adult in a society. Sometimes, it comes with the byproduct of creating objects, and sometimes it does not. It is, principally, a performative thing, just like anything else in society.
A képzőművészetet egy absztrakt, szabad térnek látom, amiben kevés a határvonal, a szabály, az útmutatás, a cél. A saját tevékenységemet úgy látom, mint ebben a térben való keresgélést és kutatást olyan dolgok után, amik csak itt kerülhetnek kapcsolatba egymással. Ebben a térben, ahol néha kikapcsol a racionalitás, olyan távoli dolgok is találkozhatnak, amik a valóságban ellentmondanak egymásnak; együtt létezhet a személyes és a nyilvános, a szent és a profán, a szimbolikus és a jelentés nélküli, a makro és a mikro, a retinális és a konceptuális. Minden találkozhat mindennel.
A munkáim ilyen találkozások összessége. Amikor dolgozom, virtuálisan és fizikailag is dolgokat illesztek egymás mellé, hogy megnézzem, hogy működnek együtt. A romantikus tájképfestészet tinédzser fiúkkal. Vagy a foci és a sci-fi. Vagy a geometrikus absztrakció és a szimbolizmus. Vagy Tracey Emin és a Wesselényi utca.
Szabadsággyakorlásnak látom a képzőművészeti alkotómunkát, de ugyanígy a befogadást is. Olyan folyamatnak, ahol gondolva tud lenni olyasmire, amire másként nem lehetne gondolni. Ha jól végzem a munkámat, a különböző idegen elemek elrendezik magukat egy önműködő rendszerbe, és létrejön egy mikroverzum, ami hasonlít a valóságra. Nekem csak engednem kell, hogy megtörténjen.